A lefejezés lett a mexikói drogbandák közötti leszámolás leggyakoribb kivégzési módja. A levágott fejeket aztán titokban, rendszerint éjszaka, a rivális drogcsempész banda által ellenõrzött területre viszik, és egy jól látható helyen közszemlére teszik. Az ilyen akciókat elrettentésnek szánják, ami rendszerint csak részben váltja be a tettesek elképzelését, mert akciójuk nem csak félelmet, hanem bosszút is szül. Alig néhány nap múlva az elkövetõk néhány tagjának a fejét is elválasztják a testétõl. Az elmúlt négy évben több mint harmincezer halottat követeltek a bandaháborúk. A mexikói drogbárók azután tettek szert befolyásra és kerestek mesés összegeket, hogy néhány évvel ezelõtt Kolumbiában, amerikai segédlettel, visszaszorították a kábítószercsempészeket. A kokain Mexikón keresztül talált magának utat az USA-ba, és sokkal nagyobb üzletnek bizonyult, mint a mexikóiak által addig csempészet marihuána és heroin-alapanyag. Laboratóriumok százait hozták létre. Ami még ennél is nagyobb probléma, hogy a csempészésbõl nyert milliárd dollárokat aztán valamilyen úton visszavezetik a legális gazdaságba. Itt pedig tisztára mossák - a mexikói gazdaságnak egyes becslések szerint ez a forrás biztosítja a motorját. Ma e nélkül összeroppanna a közép-amerikai ország pénzügyi rendszere, ugyanis egyes becslések szerint a gazdaságnak a 60-80 százalékát adja a kábítószer-csempészésbõl befolyó összeg.
Így már érthetõ, hogy a mexikói kormány miért utasította pökhendi hangon vissza Washington felajánlott segítségét a drogcsempészet felszámolására. Az a furcsa helyzet állt elõ, hogy maga a kormány is tudja, hogy saját rendõrei ott szerepelnek a csempészbandák fizetési listáin, de nem tud és nem is akar tenni semmit. A drogcsempészek egy-egy pofátlan akciója után, mint a fenn említett börtönbõl való szökés, elrendelik a tisztogatást, de az elbocsátott rendvédelmi erõk tagjai még aznap, már nyíltan, valamelyik drogbáró szolgálatába állnak. Az addigi fizetésük tízszereséért.
