Az akkoriban huszonnégy éves lány az egyik öngyilkos merénylõ közvetlen közelében állt, amikor az felrobbantotta az egyik metrószerelvényt. Davinia arcának bal oldaláról szinte leolvasztotta a detonáció a bõrt.
Davinia sérüléseit azonban sikerült szinte tökéletesen helyreállítani, így ma már észre sem venni, hogy mi történt vele.
De igazából nem az orvosok csodálatos munkája a legmeglepõbb ez esetben, hanem az, hogy tud mosolyogni. Mivel a robbantás után, illetve a rehabilitáció során sem kapott segítséget pszichológustól, mert a kórházban dolgozók túlterheltek voltak. Így önmagának kellett megbirkóznia a vele történtekkel, és készülnie az ismeretlen jövõre, amit akár torz arccal is élhetne ma.