Ime néhány nagyon veszélyes dolog ami miatt emberek halhatnak meg, vagy akár az emberiség is kihalhat.
1958. március 11.
Egy B-47 bombázó, amely a georgiai Hunter légitámaszpontról tartott Európába, véletlenül ledobott egy élesítetlen atombombát a dél-karolinai Mars Bluff fölött, egyenesen Walter Gregg kertjébe, ahol a bomba konvencionális robbanóanyaga felrobbant, 20 méter átmérõjû 5-10 méter mély krátert hagyva maga után, és megsemmisítve egy lakóháza, valamint megrongálva öt másik házat és a templomot. A légierõ 54000 dollár kártérítést fizetett.
Az USS Tautog nukleáris meghajtású tengeralattjáró összeütközik a szovjet K-108 nukleáris meghajtású tengeralattjáróval. Mindketten visszatérnek bázisukra javításra. A K-108-ból egy darab propeller beágyazódott a Tautogba.
1974
A brit HMS Tiger nukleáris tengeralattjáró a máltai Valletta kikötõben horgonyzott, amikor a munkálatok közben egy torpedót véletlenül ráejtettek az egyik nukleáris fegyverre (ennél gyilkosabb kombináció nem sok van - süni :-). Ha robbanás következik be, több mérföldes körzetben szennyezték volna a fõváros kikötõjét.
1975. november 22.
Szicília közelében éjszaka összeütközött az amerikai USS John F. Kennedy repülõgép-anyahajó az USS Belknap cirkálóval. Komoly tüzek keletkeztek, amelyeket épphogy sikerült távol tartani az USS Belknap elülsõ fegyverraktárától, így nem sérültek meg a nukleáris fegyverek.
1981. november 2.
Skóciában az amerikai USS Hollandról egy tengeralattjáróra való átrakodás közben egy daru leejt egy Poseidon nukleáris rakétát, amely 5 métert zuhan szabadon, mielõtt a csörlõ megfogja - épp a tengeralattjáró teste felett.
1984. március 21.
Az amerikai USS Kitty Hawk repülögép-anyahajó összeütközik egy szovjet tengeralattjáróval. Mindkettõn számos nukleáris fegyver van.
1992. február 11.
A Barents-tengeren, a szeveromorszki tengeralattjáró-bázis közelében összeütközik az amerikai USS Baton Rouge és az orosz Barracuda tengeralattjáró. Mindkettõ képes elhagyni a helyszínt, de a Barracudát leselejtezik, majd egy évvel késõbb a Baton Rouge-t is.
2000 augusztus 12.
Gyakorlatozás közben a Kurszk orosz nukleáris tengeralattjáró egyik torpedója berobban, a hajó elsüllyed a Barents-tengeren. 118-an meghalnak. A roncsot egy évvel késõbb felszínre hozzák.
2001. február 9.
Az amerikai USS Greenville nukleáris tengeralattjáró Hawaii partjainál emelkedés közben elsüllyeszti a japán Ehime Maru halász- és oktatóhajót. 35-en, köztük diákok, meghalnak.
1956. december
Egy tesztelés során Cape Canaveralról fellõtt (robbanófej nélküli) Snark cirkálórakétával elvesztették a kapcsolatot, a rakéta a brazil õserdõk fölött tûnt el. Egy farmer talált rá 26 évvel késõbb.
1980. szeptember 20.
Arkansas államban egy Titan II interkontinentális ballisztikus rakéta silójában egy technikus elejtett franciakulcsa eltalálja a rakétát, szivárgást okozva a nagynyomású üzemanyagtartályban. A komplexumot kiürítik. 8 óra múlva a szivárgó üzemanyag berobban, 1 halálos áldozatot okozva és 21 embert megsebesítve. A robbanás leszakította a siló 740 tonnás ajtaját és 200 méter magasba röpítette a robbanófejet.
1993. november
Egy Cseljabinszk közeli fegyvergyárból két alkalmazott ellop 2 nukleáris robbanófejet. A fegyvereket rövid idõ múlva megtalálják egy autóparkolóban.
1960. október 5.
Az Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság (NORAD, ez irányítja az amerikai nukleáris robbanófejjel ellátott interkontinentális ballisztikus rakétákat (ICBM-eket) és a nukleáris stretégiai bombázókat) "korai elõrejelzés" (early-warning) rendszere figyelmeztetõ jelzést küldött, mely szerint masszív szovjet nukleáris csapás közeleg az Egyesült Államokhoz. Valójában egy számítógép hibájából a távolságmérésnél két nulla eltûnt: a 4000km távolságban érzékelt rakétának tûnõ jelek a 400 000 km-re levõ Holdrõl verõdtek vissza.
1962. augusztus 23.
Egy a kanadai Ellesmere szigetrõl az alaszkai Barter szigetre tartó B-52 stratégiai bombázó navigációs hiba miatt 500 km-re megközelítette a szovjet légteret a Vrangel-szigetnél, ahol feltételezések szerint elfogó vadászgép bázis volt. Az ilyen hibák megismétlõdését elkerülendõ, az ilyen magas földrajzi szélességen haladó, nehezen navigálható útvonalakat megváltoztatták. Ezek a változások azonban csak lassan léptek életbe, és az 1962 októberi kubai rakétaválság alatt is ugyanez az útvonal volt mindennap használatban.
1962. október 24. (kubai rakétaválság)
Egy szovjet mûhold felrobbant, amelyet állítólag ICBM támadásnak vélt a NORAD (a vonatkozó dokumentumok titkosítását nem oldották fel).
1962. október 25. (kubai rakétaválság)
Az amerikai Duluth irányítóközpontban egy biztonsági õr egy kerítésen átmászó alakra lett figyelmes. Aktiválta "szabotázs" riasztót, mely a környék összes bázisán megszólalt. Hibás huzalozás miatt az egyik bázison a nukleáris fegyverzetû F-106A gépek felszállására utasító riasztó szólalt meg. Mivel a kubai rakétaválság miatt nem voltak riadógyakorlatok, a pilóták azt hitték, kitört a 3. világháború. Felszállás elõtt sikerült értesíteni a gépeket a hibáról. Késõbb kiderült, az eredeti behatoló egy medve volt.
1962. október 26.
A kubai rakétaválság alatt valamennyi ICBM-et nukleáris robbanófejjel látták el (amit bizonyára az szovjet titkosszolgálat is tudott). Kivéve (ám ezt nem biztos hogy tudta a szovjet titkosszolgálat) azt a Titan rakétát, amelynek ezen éjszaka volt tesztkilövése, amit aggodalom nélkül végre is hajtottak.
1962. október 28.
A moorestowni radarbázison egy szimulált, kubáról indított atomtámadás szalagjai futottak, miközben egy mûhold jelent meg a horizonton. Az összezavarodott operátorok a parancsnokságnak nukleáris támadást jelentettek. Nem voltak mûködésben a területet lefedõ többi radarok, amelyek megerõsíthették volna a kubából közelgõ rakéta veszélyét. Végül a floridai becsapódás elõre jelzett ideje után sem történt semmi, és ez az információ idõben eljutott minden vezetési szintre.
1979. november 9.
Egyszerre 4 különbözõ parancsnokság (NORAD fõparancsnokság, SAC, Pentagon, Alternatív Nemzeti Katonai Parancsnoki Központ) képernyõi egyszerre hatalmas számú az USA fele közeledõ szovjet rakétát kezdtek el jelezni. A légierõ számos gépe, többek között az elnöki különgép is a levegõbe emelkedett - az elnök nélkül! A pánik és káosz ellenére 6 percen belül sikerült az egyik radarállomással kapcsolatba lépni, akik jelezték, hogy nem észlelnek rakétákat. Mint kiderült, csak egy számítógépes szimulációról volt szó. Késõbb külön telepet hoztak létre erre a célra, hogy ne kelljen a katonai használatban lévõ rendszereken futtatni a tesztszalagokat.
1980. június 3.
Egy számítógépalkatrész hibájából a NORAD rendszer hibásan szovjet rakétatámadást jelzett. 100 B-52 és az elnöki katonai különgép készült a felszállásra. Még idõben észlelték, hogy számítógépes hibáról van szó, de a hamis jelzés három nappal késõbb megismétlõdött. A problémát egy hibás áramkör okozta, aminek eredményeként véletlenszerû számjegyek jelentek meg a dektektált rakéták száma helyén.
1983. szeptember. 26.
A nyolcvanas évek elején a szovjet vezetés attól tartott, hogy az amerikaiak nukleáris háborúra készülnek. Ezen a napon egy szovjet korai elõrejelzõ mûhold tévesen több amerikai Minuteman nukleáris ballisztikus rakéta indítását jelezte. A mûholdfigyelõ központban megszólalt az általános riadó, és a katonai központ feladata volt a megfelelõ válaszlépések elrendelése (ekkoriban a szovjetunió vezetõjének még nem volt "nukleáris aktatáskája" a közvetlen irányításhoz). A szolgálatot teljesítõ tiszt, Sztaniszlav Petrov, habár biztos nem lehetett benne, végül úgy döntött, valószínûleg téves riadóról van szó.
1995. január 25.
Egy a norvég Spitzbergákról fellõtt meteorológiai rakétát az orosz "korai elõrejelzés" rendszer támadásnak ítélt, és riadót rendelt el. Hamarosan kimérték, hogy a becsapódás Oroszország területén kívül következik be. Késõbb kiderült, hogy Norvégia elõre elküldött bejelentése az orosz védelmi minisztérium bürokráciájában akadt el.